VAN MEGOLDÁS! A C60 sok esetben ezekben is segíthet ... Nézze meg ide kattintva!

A legbelső helyekre is beengedtek az Ostrava-i gyárban! / 3. rész

Köpenybe kellet bújjunk, hogy bemehessünk a belső részekbe …

Ez még nem a gyár, csak az előadó/közösségi terem, ahonnan indultunk ...

Az ostravai sztorim lassan a végéhez ér, de azért még tartogat egy-két meglepő dolgot, amit ebben a 3. részben mesélek el. Tarts velem!
(Ha „nem értenéd” miről is van most szó, akkor kezd az elejétől, az 1. résszel – ide kattintva.)

Ott tartunk a történetben, hogy bent vagyunk az előadóteremben és már „megkóstoltam”, amit csak lehetett 🙂

Voltunk bent vagy heten … csodálkoztam is, hogy „ilyen kevesen” leszünk csak, de 4 órakor bejött a tulajdonos és mondta, hogy kicsit várunk, mert még úton vannak néhányan …
Eszembe is jutott, hogy „mindig” azok érkeznek időre, akik a legtávolabbról indultak el, vagyis ott mi voltunk ezek 🙂 Sőt, mivel mi voltunk a legmesszebbről, kaptunk is egy ajándékot.

Szóval, megjöttek a késők és elkezdődött a nyílt nap hivatalosan is.

A tulajdonos – és most már azért részemről ideje lenne a tisztességes nevén neveznem őt … csak, mivel ő egy cseh ember, cseh névvel, így a magyarnak ez kicsit szokatlanul hangozhat. tehát az Ő neve: Jiří Černota – mondhatjuk azt, hogy a Jiří magyarul György-öt jelent, a Černota meg feketeség-et, mint a C60-as :-). Mivel nem akarom „legyurizni”, így maradok a továbbiakban is a Tulajdonos megnevezésnél 🙂

A legelején beszélt az indulásukról, azokról a tapasztalatokról, nehézségekről melyekkel meg kellett küzdenie. Ezt most nem részletezném …
Gyere el egyszer és ismerd meg Te is! 🙂

Amit viszont kiemelnék a bevezetőjéből, az az, amikor át akarták verni!

Beszélt arról is, hogy milyen rafkósak voltak az elején a beszállítói. Az első szállítmányokat „még a leszerződött minőségben, összeállításban” kapta meg tőlük, majd a későbbiek folyamán keserűen kellett tapasztalnia, hogy a kapott alapanyagok már nem azok, amiben megegyeztek és leszerződtek.

Ekkor, ennek hatására döntötte el, hogy létrehoz egy saját labort, ahol MINDEN kapott alapanyagot be fognak vizsgálni, hogy az TISZTA-e és hogy pontosan az és annyi hatóanyag van e benne, mint amiben megegyeztek a beszállítóval.

Ez volt az az időszak, amikor meg kellett válnia egy-két beszállítótól, mert amiből sosem engedett, az a MINŐSÉG és az alapanyagok TISZTASÁGA volt.

Mára már, ahogy elmondta CSAK és KIZÁRÓLAG olyan beszállítói vannak, akik már „meg sem próbálkoznak” csalafintaságokkal … meg ahogy fogalmazott: Megtalálta azokat a tisztességes termelőket, beszállítókat, akik szintén elkötelezettjei és tisztelői a természet adta kincseknek és értékeknek, és ezek minőségi, vegyszerek nélküli feldolgozásának.

Ezután megkaptuk a köpenyeket, majd az első állomásunk a labor volt.

A laborban van egy olyan speciális berendezés is, amit egyedileg terveztek és építettek csak az Ő számukra a prágai Károly Egyetemen. Szóval, a nem olcsó gázkromatográf mellett ott van ez a kiegészítő (méregdrága cucc is), hogy a lehető legnagyobb biztonsággal és pontossággal meg tudják vizsgálni a kapott alapanyagokat. Magyarázta, hogy ezt hogyan teszik és mutatott is róla képeket, de én sem érthetek mindenhez 🙂 – így ezt most inkább nem részletezném.
Ez a labor, ahogy mondta fél millió Euró költséget szippantott magába …

Miután a csapat kiment a laborból, megkérdeztem a „laboros csinos hölgyet” – Ing. Nikola Kostková -t, hogy csinálhatok-e pár képet a laborban. Próbáltam rábeszélni, hogy álljon oda mellém a fotóhoz, de nem tudtam „elcsábítani” 🙂 Így csak egyedül vagyok ezen a fotón a laborban:

A fotók és a „csábítás” után igyekeznem kellett, hogy utolérjem a többieket, mert ők már elindultak a gyár másik részébe. Majdnem elbolyogtam 🙂 de, mint ahogy hamarosan ki is derült számomra, ott volt két kedves hölgy is köztünk, belsősök, akinek az volt a feladatuk, hogy „vigyázzanak ránk”. Talán főleg az olyan „elkóborlókra”, mint amilyen én is voltam, … lemaradva. Az egyikük ott várt a folyosón és útbaigazított …

A következő állomás az egyik gyártórészleg volt,

ahol megint megtapasztalhattam, hogy mennyire körültekintő és alapos a tulajdonos hozzáállása a folyamatos és minőségi termeléshez.

Ő látható majd az alábbi fotón leghátul, ahogy éppen arról beszél, hogy most vették meg az egyik gépből a harmadikat, mert amikor egy volt nekik és elromlott, akkor a javítás sokáig tartott volna, ezért vettek egy másikat. De az is elromlott, így biztos, ami biztos, vettek egy harmadikat is. Mert, ahogy mondta: A termelés, a vásárlók kiszolgálása nem akadozhat.

Itt fontos megjegyeznem, amit a nap folyamán szintén elmondott, hogy MINDIG MINDENT kis mennyiségben gyártanak le, hiszen nem tartósítanak semmit, semmilyen szintetikus tartósítószerrel és szereti, ha a vevők friss és élettel teli termékeket kaphatnak.

Sőt, azt is kihangsúlyozta, hogy olyan gépekkel dolgoznak, melyek az őrlés, feldolgozás folyamán alacsony hőmérsékleten tartják tartalmukat, magyarul beépített hűtőjük van, hogy az enzimek és értékes anyagok megmaradhassanak a feldolgozás folyamán.

Vajon kiszúrod a plafonról lelógó piramist? – itt is itt volt.

Innen kifelé menet már „nem én voltam az utolsó”, hanem a Gyurival úgy helyezkedtünk, hogy amikor mentünk át a kültéren keresztül a következő helyszínre, akkor megvártuk a tulajdonost és lőttünk egy szelfit vele.

Legyen emlék, ha már itt jártunk … milyen jó, hogy akkor már az idő is jobb volt és a hangulat is 🙂

A következő állomás a csomagoló részleg volt és a palackozó – üvegcsetöltő részleg.

Beszélt, beszélt és beszélt 🙂 ugyanúgy, mint amikor valaki a saját „gyermekéről” mesél … jó volt hallgatni … le sem írom itt mindazt, amit elmondott a gyártási folyamatokról, meg arról, hogy milyen ősi „alkímiai: spagíria” eljárásokat is használnak annak érdekében, hogy a legjobb minőséget és tartósságot létre tudják hozni.

Én meg fotóztam, fotóztam … és amikor már azt vettem észre, hogy „sokan kezdenek el odafigyelni rám” 🙂 akkor jutott eszembe, hogy meg sem kérdeztem, hogy itt, a belső terekben fotózhatok-e … Próbáltam nagyon „hiteles és megbízható” képet vágni és mindenkire mosolyogni, hogy nem „ipari kémkedést végzek”, csak tetszik, amit látok 🙂

Mutatok pár képet a csomagoló részlegről – nini, itt is ott lógnak a piramisok 🙂

Miután végigvezetett bennünket még a raktárokon is,

láthattuk, hogy mennyi-mennyi értékes alapanyag vár ott feldolgozásra …
Azt is elmondta, hogy „bekészített” belőlük, nehogy a jelenlegi helyzet gyártási fennakadást okozzon, vagyis, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy nem tudja kiszolgálni a vásárlóit.
Sokszor megjelent a mondandójában az a motívum, hogy mennyire odafigyel arra, hogy a vásárlói mindig a legjobb minőséget és kiszolgálást kaphassák.

Ha megnézed majd a webshopjukat, akkor Te is láthatod, azt a nagy mennyiségű információt, segítséget, azt a fajta könnyed online vásárlási folyamatot, amit az a webshop kínál, – tényleg a legjobbak közé helyezi őket ezen a területen is.

A webshopot itt tudod megnéznide inkább majd a végén, most tarts velem …

Szóval, miután megnéztük az aktívan működő gyártási, csomagolási és raktározási helyiségeket, megmutatta még azokat a felújítás alatt lévő épületrészeket is, amelyek a további bővítést és gyártást fogják kiszolgálni.
Az éjszakába nyúló személyes beszélgetésünk alatt már arról is beszélt, hogy milyen új, kizárólag természetes alapanyagokra, gyártási folyamatokra épülő termékeken dolgozik … de ez most még „titok” 🙂

Visszaérve az előadóterembe,

és mivel már az idő is jócskán elsuhant, már csak pár dologról beszélt nekünk. Szerettük volna, ha a C60-ról is mesél izgalmas történeteket, de azt mondta, hogy arra már sajnos nincs elég idő, mert még szeretne beszélni az illóolajokról, és arról az új, illóolajokat is tartalmazó termékcsaládról, amit nemrég dolgoztak ki.

Ekkor néztünk össze a Gyurival, hogy mi majd a végén megvárjuk, amíg a többiek elszállingóznak és akkor odamegyünk hozzá és „kifaggatjuk”, ha már eljöttünk idáig …

Ez így is történ …

Sokat lehetne még írnom arról, hogy mi minden titkot, érdekességet és ugyancsak meglepő terméktapasztalatot mondott el az illőolajok hatásairól, és végül még a C60-ról is, de azt inkább meghagyom neked Kedves Olvasóm, hogy ha ellátogatsz egy ilyen nyílt napra, akkor kapj Te is olyan új dolgokat, megdöbbentő történeteket, amik még értékesebbé teszik számodra is majd azt az „utazást” – egy különös és ugyancsak egyedi világba, a BEWIT „illatos-élő-természetesen tiszta” univerzumába.
Jó lesz, ezt megígérhetem neked már előre is 🙂

Ami pedig ott és akkor, este, az éjszakába nyúlóan elhangzott, arról „csak annyit”, hogy:

Amikor a végén odamentünk hozzá és bemutatkoztunk, elmondtuk, hogy honnan s miért jöttünk, és vagy 10 percet beszélgettünk az előadóteremben … megtisztelt bennünket azzal, hogy behívott a belső, saját irodájába, ahol már közvetlenül és bizalmasan tudtunk beszélgetni, kérdéseket feltenni és megismerni mindazt a „harcot” és „küldetéstudatot”, amit vív és amiért elkezdte és most is csinálja.

Megismertünk egy értékes, nagytudású és elkötelezett embert,

és ahogy ki is derül számunkra, az élete, a mindene ez a küldtetés, amit valahogy így fogalmazott meg (én meg inkább most lemásoltam a weboldalukról, hogy a lehető legpontosabb legyek):

HAPPY ESSENTIAL WORLD
Három szó, amely kifejezi a BEWIT küldetését. Valamennyi tevékenységünkkel hozzájárulunk az egészséges és boldog világ közös építéséhez.
Változtassuk meg magunkat és változtassuk meg a világot!

Ezen a linken nézheted meg azt az oldalt, ahol ez részletesen is ki van fejtve, fotókkal ízesítve:

Mivel már késő este volt,

és ahogy Ő elmondta, ma még nem evett rendes ételt, csak a saját készítményeit – SUPERFOOD-jait csipegette, és bevallja férfiasan, mostanra már rendesen megéhezett … és még majd oda kell ülnie a gépéhez, mert másnapra el kell készítsen egy anyagot … ekkor egymásra néztünk és éreztük, hogy ideje lenne indulnunk … de annyira kedvesen és határozottan meghívott bennünket egy vegán kétfogásos vacsorára, amit közben már rendelt is telefonon, hogy végül is maradtunk még egy „vacsora” erejéig 🙂

Megérte, mert nem csak a vegán kaja volt fenséges, hanem mindaz is, amit a világ dolgaival kapcsolatban megbeszéltünk, míg a kaja megérkezett. Mindhárman örömmel konstatáltuk, hogy hasonlóan gondolkodunk a világ alakulásáról és arról is, hogy hogyan … változnak a dolgok. De ez már tényleg eléggé diszkrét, úgyhogy ezt már nem beszélem itt ki … 🙂

Fél tíz volt, amikor elindultunk hazafelé …

Elégedettek voltunk, sőt jóllakottak is :-), de a lényeg, amiért jöttünk, azzal kapcsolatban éreztük, hogy a „nyílt nap” és a személyes, bizalmas, kötetlen beszélgetés a tulajdonossal messzemenően túlteljesítette minden elvárásunkat!

Végül a C60 „lenyomozása”, amiért mentünk az szinte „eltörpült” mindaz mellett és összességében, amit kaptunk ez alatt a 6 óra itt-tartózkodásunk idején.

Ha megfordult a fejedben, hogy te is ellátogass az Ostrava-i BEWIT gyárba, akkor csak ajánlani tudom, hogy TEDD MEG, mert gazdagabban fogsz onnan eljönni, mint ahogy megérkezel, és úgy fognak fogadni, mintha a családjuk része lennél.

error: Content is protected !!